"Felszárítom könnyeim,
Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen.
Tálcán kínált szerelem,
Azt hiszed, már tiéd a győzelem."(EDDA)
"Néha csak akkor látunk tisztán,
mikor a szemünket már elmosták a könnyek"
"Az embernek azért van szüksége macskára,
hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót" (Léonor Fini)
Meglátod az úton. A klubban. A kávézóban. A buszon.
Rámosolyogsz. Beszélgetni kezdtek. Vicces. Sármos. Jó hallgató. Megért. Figyelmes. Kedves. Megnevettet. Megvígasztal.
Ő MÁS. Ő különleges. Ő a nagy Ő. Kedveled. Akarod. Kell neked. Hiányzik. Tekinteted minden percben őt keresi mindenhol. Az úton. A klubban. A kávézóban. A buszon. Vágysz rá. Álmodsz róla. Imádkozol érte.
DE NEKI NEM KELLESZ.
NINCS SZÜKSEGE RÁD.
Számodra ő elérhetetlen.
Ő nem úgy tekint rád. Nem keres az úton. A klubban. A kávézóban. A buszon. Nem vágyik rád.
És te ezt látva, mégis mindent beleadsz. Harcolsz. Próbálkozol. Igérsz. Könnyeket ejtesz.. De mindhiába.
Nem vagy elég jó. Elég ügyes. Elég ahhoz, hogy elég legyél.
Így hát feladod. Beletörődsz. Elengeded.
Telnek-múlnak a percek. Órák. Napok. Majd egy nap újra betoppan.
Rádmosolyog. Beszélgetni kezdtek. Megteszi az első lépést. Majd a másodikat. Majd megcsókol. Szemedbe néz. Azt mondja; kellesz. Akar. Szüksége van rád..
Hallod amit mond. Érted a szavait. DE.. nem érzed.
NEKED MÁR NEM KELL.
NEM VÁGYSZ MÁR RÁ.
Tekinteted már régen nem keresi minden percben, mindenhol. Sem az úton. Sem a klubban. Sem a kávézóban. Sem a buszon.. Pedig megkaptad amire vágytál. Ami kellett. Amiért imádkoztál. Amiért könnyeket hullattál.
Már nem elérhetetlen. De már nem is kell..
Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, de mérsékeltebben. Ismét hazudtam, szeretem, de szégyenlősebben. Szomorúbban. Most mondom meg az igazat - szeretem, de szeretném nem szeretni. Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére. Kényszerűségből, szomorúan gyászolva..