holnap

A Füredi Anna-bálon szól a zene szó,
Van is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó,
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam,
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány,
Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány azt felete halkan, csendesen:
Nincsen nekem nótám, és nem is szeretem.

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.

Egyszer aztán hallottunk egy nagyon nagy csodát:
Gazdag fiú vette el az édes kicsi lányt,
Fehér hintó várta őket a templom előtt,
Nem is láttunk a faluban ily nagy esküvőt.

Kilenc szobás palotába ment az ifjú pár,
A sok szolga körülötte lábujjhegyen jár,
De a kislány mégse boldog, könnyes két szeme,
Mert a kertben felhangzott a jól ismert zene:

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.

Egyszer aztán elindultam, hogy megkeressem őt,

Utam közben megálltam egy fogadó előtt,

Megnéztem, hogy ki mulat a tomboló tanyán?
Egy barna kislány játszott egy dalt a kopott zongorán:

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.

Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.

Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.