Van is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó,
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam,
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány,
Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány azt felete halkan, csendesen:
Nincsen nekem nótám, és nem is szeretem.
Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.
Egyszer aztán hallottunk egy nagyon nagy csodát:
Gazdag fiú vette el az édes kicsi lányt,
Fehér hintó várta őket a templom előtt,
Nem is láttunk a faluban ily nagy esküvőt.
Kilenc szobás palotába ment az ifjú pár,
A sok szolga körülötte lábujjhegyen jár,
De a kislány mégse boldog, könnyes két szeme,
Mert a kertben felhangzott a jól ismert zene:
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.
Egyszer aztán elindultam, hogy megkeressem őt,
Egy barna kislány játszott egy dalt a kopott zongorán:
Mert akinek nótája nincs, annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.
Ha nem hiszel a nótaszóban, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek, nevét titkolni fogod,
És amikor senki nem lát, meg is siratod.
És amikor senki nem lát, meg is siratod.